A hőmérsékeltmérés fizikai alapelvei
Egy fizikus a hőmérsékletet, a testben rejlő energiaként definiálná. A test, a benne véletlenszerű mozgásban lévő atomoknak és molekuláknak köszönhetően energiával rendelkezik. Ha a részecskék gyorsabban mozognak, sebességük nő, ekkor hő keletkezik. A hőmérséklet tehát egy állapotváltozó. A tömeg, a hő kapacitás és a hőmérséklet határozza meg egy test energiáját.
Összefoglalva:
- A hőenergia növekedésével, a részecskék sebessége nő: Hőmérséklet emelkedik
- A hőenergia csökkenésével, a részecskék sebessége csökken: Hőmérséklet csökken
Ha egy szervezet nem rendelkezik hőenergiával, akkor molekulái nyugalomban vannak. Ezt nevezik abszolút nulla pontnak, mivel az anyag egyetlen ettől eltérő állapotában sem rendelkezhet kevesebb energiával. A valóságban azonban ezt az állapotot nem lehet elérni.
Mértékegysége a Kelvin. Az abszolút nulla pont értéke: 0 K (Kelvin). A fentiekből következik, hogy a Kelvin hőmérséklet csak pozitív értéket vehet föl. Hőmérséklet akár közvetlenül energiában is mérhető lenne, ám mivel, a Celsius fokban történő mérésnek már komoly hagyománya van a fizikában, ezért a gyakorlatban, a mai napig Celsiusban kell megadni.
A hőmérsékleti érték Kelvin-ben (K), a köznyelvi Celsius fokban (°C), vagy Fahrenheit-ben (°F) (főleg az USA-ban) is kifejezhető.
A szakemberek mindig Kelvinben határozzák meg a hőmérséklet különbséget.
- Váltószám: 1K º 1°C = 9/5 °F
- Váltás a DIN 1345 szabvány szerint:
- tC = 5/9 (tF - 32) = TK - 273.15 TK = 273.15 + tC tF = 1.8 tC + 32
